Ez egy tipikus vasi-zalai parasztétel, amit hagyományosan a vaddisznó-pörkölt mellé is adnak. Az viszont tény, hogy nálunk mindig főételként került az asztalra, és annak ellenére, hogy parasztétel, számomra ünnepnap volt, mikor anyu vagy mamám ezt csinálta, ritkán készítették. Kell ugyanis hozzá egy bizonyos tapasztalat (és jó fizikum a kikeveréshez), hogy az ember jól meg tudja csinálni, és-az otthoniakat idézve- ne "máncsér" legyen, ne legyen nyúlós-ragadós, ehetetlen kása. Nekem is csak sokadszorra sikerült úgy, "ahogy anyu készíti".

Hozzávalók:

-nem tudok pontos arányokat írni, mert szemmértékre készítem

- burgonya

- liszt

-1 fej vöröshagyma

- zsír

A krumplit megpucoltam, apró kockákra vágtam, és annyi sós vízben, hogy egy ujjnyira ellepje, feltettem főni. Mikor puhára főtt, leöntöttem szinte minden levét, csak éppen egy picit hagytam az alján ( a többit megtartottam, ha esetleg kellene, akkor legyen még). Megtörtem a krumplit, a lényeg, hogy nagyon kásás állaga legyen, de ne folyós. Amennyiben nagyon tömény lenne, kicsi vizet még adjunk hozzá. A lisztet egy száraz wokban (azért wok, mert abban nem ragad le, és egyenletesen pirul meg) átsütöttem, míg világos zsemleszínű nem lett. A krumplit gázon tartottam, legalacsonyabb, legkisebb lángon, mert nem szabad kihűlnie. Kicsit megsóztam pluszban. Ezt követően jött egy olyan edzés, amit nem egykönnyen felejt el a karom...ugyanis a gáztűzhelyen kell egy fakanál segítségével a lisztet apránként beledolgozni a krumplipürébe, míg egy keményebb, nem ragadós tésztát kapunk, ez pedig nem kevés izomerőt igényel. Akkor jó, ha már az ember sír a megerőltetéstől :D Vasemberek, illetve Vasladyk kikeverhetik szabad kézzel is, de a forró krumpli-forró liszt kombó nekem nem olyan vonzó, hogy beledugjam a kezem...A lisztet addig adagoljuk a krumplihoz, míg egy nem ragadós, jó állagú tésztát nem kapunk, amit kanállal lehet formázni. Ez nem mindig sikerül az embernek, elsőre szinte biztos, hogy nem, de ne adja fel senki, azt is majd megeszi valaki, mert értékelik a fáradozást :) 

Miután a tészta elkészült, a lisztes wokot kimosva/másik wokban zsíron picit megpirítjuk az apróra vágott vöröshagyma felét, és a tészta felét galuskákra szaggatva (ehhez csak egy kanál kell, semmi más, nem kell túlcifrázni) ebben a hagymás zsírban megpirítunk. Addig csináljuk ezt a pirítást, míg kívül szép kérget nem kap a dödölle, és a hagyma üvegesre, karamell-színűre nem pirult. Ekkor jöhet a wokba a következő adag. Azért javaslom a wokot, mert eddig ez az egyetlen olyan főzőalkalmatosság, amiben nem égett le, szép kérget kapott a dödölle, és a liszt sem pirult meg nagyon.

Amennyiben köret, nem kell semmit túlcifrázni, egyből tálalható, amennyiben pedig főételként szeretné valaki enni, annak javaslom rá a fokhagymás tejfölt.

Párom azért ezt az ételt is kicsit átértelmezte, így született meg az alábbi kép:

Párom: Azért, ha van valami hús, azt csinálhatnál mellé.

Én: Hurka jó lesz? Az van.