Hát az úgy volt... kaptunk egy hatalmas adag, illatozó, gyönyörűséges sárgabarackot. Én pedig szerettem volna lekvárt főzni. Aztán kombináltuk a kettőt, és létrehoztuk ezt a hihetetlenül finom eledelt.

Hozzávalók:

• 1,5 kg sárgabarack
• 25 dkg barnacukor (lehet benne vaníliás cukor is, még finomabb lesz)
• Haas 3:1 Zselésítő befőzőszer

A barackot szépen megmostuk, kivágtuk a hibás részeket belőlük, kimagoztuk, és így előkészítve lemértük, így kell másfél kg-nak lennie. A barackot leturmixoltuk, majd beleöntöttük egy magas falú edénybe, és belekevertük a zselésítő szert. Azért ajánlom mindenkinek a magas falú edényt, mert amikor bugyog a barackpép, jó,ha az edényben marad, nem koszolja össze a tűzhelyet, mert utána onnan azt leszedni nem nagy élvezet, de annál rosszabb. Ha már forr a barackturmix, belekeverjük a cukrokat, és hagyjuk a forrástól számított még 5 percig főzni. Mikor elkészült, fogtam egy tepsit, amibe belehelyeztem a kimosott, tiszta,száraz üvegeket. A tepsibe forró vizet öntöttem lassan. Azért kell ez, hogy nehogy szétrepedjenek az üvegek, mikor a forró lekvárt beleöntjük- anyutól láttam így. Aztán fogjuk a lekvárt,és szépen nekiállunk merni. Az a lényeg,hogy ne zúdítsunk egy üvegbe egyszerre sok lekvárt, mert megrepedhet az üveg, kicsit várjunk a kanalak közt, hogy az üvegnek legyen ideje felvenni ezt a hőmérsékletet. Fontos, hogy minden üveget csordultig- akár túlcsordultig kell tölteni, a vákuum miatt. Én úgy csináltam, hogy mikor oldalról már púpos volt a lekvár az üvegben, de még nem folyt ki, akkor hagytam abba a merést. Ekkor gyorsan leterítettem egy darabka celofánnal, és rácsavartam a tetejét (az üveget lehetőleg kesztyűben fogjuk meg, csak jótanács…én Vasembert játszottam kesztyű nélkül először, de rájöttem, hogy én érzem a fájdalmat). Mivel ebben zselésítő van, nem rendes módon készült, nem fontos dunsztolni, csak hagyni kell kihűlni.

Jó étvágyat hozzá!