Az úgy volt, hogy Siófokon töltöttünk el egy hosszú hétvégét, mikor a strandon megjelent egy biciklit toló, idősebb hölgy. Megállt előttünk, árnyékot vetve habtestemre, majd elüvöltötte magát: MÁJSZBITTEEEE!!MÁÁÁJSZ!MÁJSZ! És akkor...jött a KATT. Hogy nekem főtt kukorica kell. AZONNAL. Nem érdekelt, hogy egy csövet 300-400 forintért ad pimasz módon, nem érdekelt, hogy legalább 3 órája ott álltak a bicikli csomagtartójában...nekem kukorica kellett. A siófoki hétvégét követő majdnem minden napon...de csak 6 nap múlva, szombaton jutottam el odáig, hogy főzzek is magunknak. Megérte várni, nagyon jó lett!

Hozzávalók:

• most komolyan írjam le?????
• kukorica
• só
• víz

A kukoricát megfosztottam a hajától és a csuhétól, feltettem főni sós vízbe, majd kb. háromnegyed óra múlva, mikor a szemek még roppanósak voltak, de már átfőttek, nem tejesek, kivettem őket, szélébe 2 fogvájó, hogy meg tudjam fogni valahogy, sózás, és már toltam is be kicsiny buksimba...

Jó étvágyat hozzá!