Gondoltam, írok egy bejegyzést a fokhagymáról, arról a növényről, amelyhez a legambivalensebb érzéseim fűződnek.
Elsőnek is, tisztázni kell, hogy a fokhagyma (allium sativum-by Google) nem csak fűszernövény, gyógynövényként is funkcionál, sőt...de erre később kitérek.
A fokhagyma sajnálatos módon nem antibakteriális és gombaölő hatásáról, hanem csókállóságáról híres- talán ezért nem tudom én sem megenni alanatúr a fokhagymagerezdeket. Pedig tény, hogy ez a növényke csordultig van vitaminokkal, ásványi anyagokkal, és kalóriákkal: bizony, bizony, ez a kis növény a zöldségekhez képest magas kalóriatartalommal rendelkezik. 100 g-ban 137 kcal van, ami első ránézésre nem tűnik soknak, viszont ha ahhoz viszonyítjuk, hogy a hizlalónak titulált burgonyában (aka: krumpli) 100 grammonként 88-96 kcal van, akkor már nem olyan rózsás a helyzet... De nem is ez a lényeg, most arról szeretnék beszélni, hogy milyen jó is ez a növény. Először is: ha épp betegeskedsz, fokhagymatabletta. Meg egyáltalán, ha egészséges vagy, akkor is, hiszen immunerősítő.Ezen kívül vérnyomáscsökkentő, béltisztító hatása van, és ismerek olyan embereket, akik egy kiadós ebéd után elrágcsáltak desszert gyanánt pár gerezd fokhagymát, mert segíti az emésztést. Ezt a tényt sajnos sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom, erre nem lennék képes, mivel egyedül őrölt formában tudom ételeimben elképzelni ezt a növénykét, de mindenkinek csak ajánlani tudom, ha a gyomrával van probléma- ez egyébként főleg a szűz jegyűekre jellemző, valamint a stresszes életet élő emberekre.
Emellett határozottan állíthatom, hogy minden levesnek és főételnek jót tesz egy kis fokhagyma, mert kiválóan kiemeli az ízeket. Egyvalamit azonban sosem felejtsünk el: a fokhagymát nem szabad túl sokat pirítani olajon, ugyanis hajlamos arra, hogy megkeseredjen- és nincs rosszabb egy kiváló chiliben a kesernyés mellékíznél. Ráadásul, ha túl van pirítva, még hatóanyagai is elvesznek belőle. Ha fokhagymát szeretnénk pirítani, akkor azt tudom tanácsolni, hogy mindig alacsony hőfokon, s kis ideig tegyük ezt.
Akinek pedig a fokhagyma szagával vannak problémái, azoknak több megoldást is tudok ajánlani. Egyik megoldás, hogy tejet iszik rá- bár, nem tudom,mennyire lehet kellemes ízélmény a fokhagymás tej a szánkban. Másik megoldás: rágcsáljunk el borókabogyót vagy kávébabot. (A kávébabnak egyébként nagyon jó semlegesítő hatása van: ha például parfümöt szagolunk, és több közül kell választani, célszerű 6 minta után egy kis ideig kávébabot szagolgatni, utána orrunk ismét meg tudja különböztetni az illatokat- ugyanis az átlagember megkülönböztető képessége rövid időn belül 6 illatra koncentrálódik, utána egyformának fognak azok tűnni.) Én ha túl fokhagymás ételt ettem, akkor petrezselyemlevelet rágcsáltam utána, ezt tudom javasolni, ugyanis nekem hatott.
A kiskertekben is hasznos lehet az olyan növények mellett, melyek hajlamosak arra, hogy mindenféle élősködőt összeszedjenek. Ha a sorukba elvétve, vagy amellé fokhagymát ültetünk, sokkal kevesebb élősködő fogja a növényünket megtámadni.
És most jön egy olyan információ, ami abszolút nem tartozik a blog témájához, viszont minden olyan embernek elengedhetetlenül fontos információ, aki növényt tart. Gondolom, mindenki találkozott már a pajzstetvekkel, a természet csodálatos növénygyilkosaival. Nekem egyik kaktuszomat támadta meg nemrég egy nagyobb csapat. Mivel növényvédő szert nem tudtam venni, nekiálltam kutakodni az interneten, és egy érdekes megoldást találtam: azt javasolták, hogy forrázzak le pár gerezd fokhagymát, majd hagyjam állni ezt a főzetet 6 órán át, aztán ezzel permetezzem a növénykémet. Na, hát nekem erre nem volt 6 órám, csak 6 percem, ezért követtem párom őrült ötletét: leszórtam a kaktuszt fokhagymaporral, azt pár csepp vízzel "életre keltettem" és félbevágott fokhagymagerezdet dugtam a földbe. Aztán gyorsan kivittem a kaktuszt a konyhába, hogy ne a nappaliban terjengjen a fokhagymaszag, és egy tálba tettem, hogy a tetvek ne másszanak el. A titok a következő: ezek az állatok gyűlölik a fokhagyma ízét- szagát, és menekülnek előle. A földbe azért szúrtam a gerezdeket, mert a növényke beszívja az "ízét", és akkor nem fogják azt szívni, lévén, fokhagymaíze lesz a kaktuszomnak. Azt kell,hogy mondjam, bevált a terv: 2 óra múlva megnéztem a kaktuszt, és a tetvek a tüskékről ugrottak a mélybe. Ekkor gyorsan erős vízsugárral lemostam a növénykét, és raktam rá még egy adag granulátumot. Most várok, hogy minden lény elmenjen szegénykémről, de a siker már borítékolható...
Szóval, röviden, ez lett volna egyik kedvenc növényem, remélem, most már mindenki tudja, miért preferálom ezt a fűszer- és gyógynövényt főzéseim alkalmával, és megváltoztatja kicsit a hozzáállásotokat.
