Na, ezt adjátok össze...igen, ez történik, mikor rámjön (általában hetente 3x) az "én-ilyen-szemetet-nem-eszek-egészségesen-fogok-étkezni-nem-akarok-negyven-évesen-elpatkolni-nem-kapsz-zsírban-tocsogó-rántott-huzst"-hiszti. Ilyenkor új ételek keletkeznek, amikről első ránézésre kb. senki sem mondja meg, hogy mi, vagy ha igen, akkor nagyon átverős (lásd vega töltött paprika háhá), de eddig semmire nem volt panasz.
Van olyan, mikor nem érdekel, hogy amit eszünk, egészséges-e, egyszerűen csak akarok egy jó zsíííros, tocsogós, fűszeres HÚSÉTELT enni. Szerencsére Párom általában ebben is partner :) Az oldalast már nagyon sokféle módon elkészítettem, BBQ is készült már korábban, ez most annyiban más, hogy megvettem a Heinz édes barbecue szószát, azzal készítettem el a húst. Nem csalódtam benne :)
Gyengébb idegzetű ragadozó olvasóimat tisztelettel megkérem, tartsák magukat távol ettől a poszttól, mert ez egy olyan étel, mely még véletlenül sem tartalmaz semmiféle húst. Zöldséget és kölest viszont annál többet...igen, új szerelmem a konyhában a KÖLES. Hihetetlenül jól alakítható étel, amit édesen-sósan-bárhogy el lehet készíteni, ráadásul egészséges is, a valósághoz azonban hozzátartozik, hogy nem lehet belőle annyit enni, mint más "köretből", mert nagyon laktató, ezért is esett erre a növényre a választásom a bioboltban.
Olvastam egy receptet a Kifőztük magazinban, ami iszonyatosan megtetszett, elhatároztam, hogy elkészítem itthon, csak épp egy kicsit átírtam, cseresznye helyett epres tortát készítettem. Mindenkinek ajánlom ezt a receptet, akinek csak negyed órája van a tortakészítésre, ugyanis nekem eddig tartott, hogy előkészítsem, utána csak sütni kellett...nagyon izgultam egyébként, hogy fog szuperálni a torta, mert Párom szüleihez vittem egy családi eseményre, szülinapi torta gyanánt, de szerencsére mindenki egyöntetűen bizalmat szavazott a tortának, és mindenkinek ízlett is.
Már régóta szemezgettem a kölessel, mint alternatív körethelyettesítővel, de eddig nem vitt rá a lélek, hogy azt készítsek itthon. Most már tudom, kár volt halogatni az ezzel a növénnyel készülő ételeket, mert nemcsak nekem ízlik, hanem párom tetszését is elnyerte-ami azért valljuk be, hogy nagy szó! Arról nem is beszélve, hogy ez a növényke egy szupergabona, a jótékony hatásai egy külön bejegyzést megérnének, akit érdekel, az itt utánaolvashat: http://www.biotippek.hu/koles.html .
Párom szendvicset szeretett volna ebédre-VASÁRNAP. Ezt nem hagyhattam, felvetettem neki, hogy zöldséges-pulykás szendvicset csináljak. Rábólintott. Aztán felvetettem, hogy akkor már hadd csináljam meg Wrapnek, hisz a hozzávalók maradnak, csak kenyér helyett tortillaban lesz...erre is rábólintott. Hát, ez a története annak, hogy életemben először autodidakta módon összeraktam egy tekercset.
Ezt az ételt Kifőztük!-nél láttam, de természetesen átírtam, szokás szerint, csak az alapok maradtak meg. Lutri volt nagyon ez a leves, de megérte, mert nagyon ízlett, seperc alatt elfogyott.
Érdekes, hogy Pesten nem nagyon van divatban az üdítőkkel történő sütés, egy normális Mirinda szeletet sem láttam eddig sehol, sőt, az itt élő ismerőseim sem ismerik ezt az édességet. Öreg hiba. Szintén anyu alkotása, tessék kipróbálni, érdemes!
Ezt anya csinálta, engedelmével közzétenném a receptet, mert hihetetlenül finom ez a rágcsálnivaló. Ha nem kellene a súlyommal törődnöm, képes lennék megenni egy egész adagot együltő helyemben...
Ezt először az Oktogonon lévő csirkésnél kóstoltam meg, és azóta egyszerűen imádom, ha tehetném, folyamatosan ezt enném...Nagyon finom, laktató, és tápláló-és ez nem csak marketingszöveg, tényleg így van! Bár, aki nem szereti a majonézet, annak nem ajánlom... :)
A lecsó az egyik olyan ételünk, amire tényleg érvényes az "ahány ház, annyi szokás" verzió. Csak néhány fajta, amit volt már lehetőségem kóstolni: tojásos lecsó, rizses lecsó, tejfölös lecsó, vega lecsó, kolbászos lecsó, virslis lecsó, szalonnás lecsó, padlizsános lecsó...mindenki a saját ízvilágának megfelelően készíti, de az alap sosem változik: hagyma, fokhagyma, paprika, paradicsom. Bár még nincs szezonja, mégis megkívántuk, és a piacon sikerült is magyar termékeket a "kosárba" pakolni, így semmi akadálya nem volt, hogy csináljak egy jó kis tojásos lecsót. Egyébként én így nem eszem meg, az "én verzióm" eléggé...hogy is mondjam, furcsa, és sokaknak visszataszító. Én az elkészült vega lecsót leturmixolom, tejföllel sűrítem/higítom, mikor milyen a tejföl, és friss kenyérrel tunkolom. Isteni.
Szeretném megosztani veletek, hogy NE csináljátok ezt az ételt. Én egy kicsit fáradt voltam, mikor nekiestem ennek az ételnek, ez az elkészítésben látszott is. Mikor ezt a sztorit elmeséltem másoknak, nagyot nevettek rajta...számomra nem volt olyan vicces a dolog.
Régóta szerettem volna kipróbálni, milyen is lehet ez a tészta megtöltve. Múltkor nem találtam ilyet a boltban, de szombaton belefutottam egy dobozba, ami így egyből a kosaramba került, és a borsmártásos pulyka helyett kreáltam egy cannellonit.
Mikor beléptem a boltba, azzal a szent elhatározással indultam a tejespult felé, hogy csak veszek egy kis túrót/fetát, és szépen hazabattyogok, megcsinálom a snidlinggel és fetával/túróval töltött pulykámat. Igen ám, de eszembe jutott az az iszonyat mennyiségű dió, amit anyutól kaptam (biodió :D),és gondoltam, azt is belekombinálom valami salátába. Telefon anyunak: Szia, itt állok a bolt közepén, a diót mivel lehet enni? (körülöttem állók érdekesen néznek rám)...mikor már 10 perce tanakodtunk a köreten, megkérdezte nemes egyszerűséggel, hogy miért nem csinálok pulykasalátát? Hát persze, miért ne?
Igazából, nem csak diós készült, de erről csináltam képet, így ezt emelném ki...egész nap azon rágódtam, szénhidrát nap alkalmából mit készítsek holnapra. Diósat akartam enni, édeset, és pizzásat-a csokis-diós-olívás pizza nem játszott, így készítettem 3 különböző ízben kiflit.
Máshol ezt az ételt általában a vasárnapi húsleves húsához eszik, én azonban ezt mindig leves helyett eszem, annyira imádom...Anyutól tanultam-recept következik.
Úgy jöttem haza, hogy fogalmam sem volt, mit fogok főzni holnap ebédre, de gondoltam, valami majdcsak kerül a kamrából...hát, került, így készítettem egy zöldséges spagettit. Csípősen.
Rendhagyó cikk, ez most nem receptekről szól...hanem édes bűnbeeséseim színhelyéről.
Pár hete elkövettem azt a hibát, hogy sütni volt kedvem, és páromnak és kollégáinak készítettem egy gyors barackos-cseresznyés piskótát. Ma délután feltűnően kedves volt, így megkérdeztem, mit szeretne, bökje csak ki...barackos-cseresznyés piskótát kért, cseresznye nélkül. Mivel olyan egyszerű a recept, hogy a múltkori alkalommal megjegyezte, most már csak asszisztálnom kellett a konyhában-így jó sütni! :)
Húgom szalagavatóján kóstoltunk ehhez hasonló szeletet, gondoltam, megpróbálom otthon kivitelezni, sikerült eltalálnom, hogy készült. Sajnos a tejszínnel meggyűlt a bajunk, vélhetően nem volt jó, mert a 2 egyforma dobozból egyet sem lehetett felverni, eléggé undorító volt...úgyhogy, végül is a srácoknak tejszínhabot kellett rányomniuk (szegények).
Az első adag nem lett épp tökéletes, mert sikerült vennem egy úgynevezett pizzafeltétet, aminek köze sincs a sajthoz, és sütés közben eléggé undorító állagot vett fel. Tanultam az esetből, soha többé nem veszem ilyen sajtnak csúfolt förmedvényt...
Nálunk krumplileves, de adjuk meg a módját, na...ha már egy olyan ételről van szó, ami fillérekből megvan, legalább a neve legyen elegáns... :)
Sőt, még úgy is hallottam a nevét, hogy "dincőtt káposzta". Sokféleképpen hívják, de alapvetően a hurka és a pörkölt egyik legjobb kísérője, véleményem szerint (bár, pörköltet nem eszem). Én viszont keményítő napon üresen ettem (ami megmaradt előző napról, a disznótoros esténkről a barátnőmmel :)) Anyu receptjét próbáltam követni, telefonos segítséget kértem, de néha az követhetetlen volt, úgyhogy, ez NEM az autentikus csatári változata. Nekem így is ízlett azért :)
Nagyon egyszerű étel, vacsorára régen sokszor készítettünk otthon ilyet. Mikor maradt egy pici káposzta, amit a rakottba nem tudtam már felhasználni, gondolkodás nélkül döntöttem, hogy erre fogom elhasználni. Vacsorára kenyérrel mennyei-annak, aki úgy szereti ezt a zöldséget, mint én.
Imádom a savanyú káposztát, és minden olyan ételt, ami káposztából készül. Kiskoromban vérremenő viták voltak abból, hogy ki egye meg a káposzta torzsáját-kis sóval egyszerűen isteni eledel. Mivel párom nem eszi meg a gyroson kívül semmiben, kénytelen voltam ezt az ételt leszállópályára tenni. Egyik este bevásárlótúrám kellős közepén azonban rám tört, hogy én holnap keményítő napon ha törik, ha szakad, savanyú káposztát fogok enni. Így elkészítettem a rakott káposzta egy "light" változatát, kolbász és szalonna nélkül. Őszintén bevallom, szalonnával az igazi, de így sem kutya. :)